Standard munkautasítások a fémmegmunkálásban: az első lépések

A standard munkautasítások (SWI) olyan utasítások, amelyek célja, hogy a gyártási folyamatok egységesek, időszerűek és megismételhetők legyenek. A standard munkautasításokat gyakran kinyomtatják, és kifüggesztik az operátor munkaállomásának közelében. A standardizált munka annak a módszernek az írásos leírása, amellyel egy adott feladat vagy folyamat a legbiztonságosabban, leghatékonyabban és a legjobb minőségben végezhető el. De használhatók-e standard munkautasítások a fémmegmunkálásban is, ahol a fémet vágják, hajlítják, forgácsolják és hegesztik, hogy alkatrészek és szerelvények legyenek belőle?

Standard munkautasítások szabványos tételek gyártásához

Az olyan fémmegmunkáló környezetben, ahol ugyanazt az alkatrészt vagy szerelvényt gyártják újra és újra, jó munkautasításokat összeállítani egyszerű. Szerepel bennük a meghatározott pozíció és a munkaelemek elvégzéséhez szükséges becsült idő. Szerepel bennük a leghatékonyabb munkamenet, illetve a feladat elvégzéséhez szükséges lépések. Emellett tartalmazniuk kell a minőségellenőrzések leírását is, hogy biztosítsák a munka helyes elvégzését, mielőtt az alkatrész vagy szerelvény a folyamat következő lépésére kerül.

És mi a helyzet a kis volumenű gyártásban?

A nagy változatszámú, kis volumenű termékeket gyártó fémmegmunkáló cégek akár le is legyinthetnek a standard munkautasítások gondolatára. Azzal érvelhetnek, hogy minden alkatrész más, és vevőről vevőre alig vagy egyáltalán nincs egységesség az alkatrészek típusában vagy a minőségi követelményekben. Ez akár igaz is lehet, de nem akadályozza meg, hogy a munkautasítások értékes iránymutatást adjanak, amely segíti a folyamatos fejlesztési törekvéseket.

Ha a standard munkautasításokat nagy változatszámú, kis volumenű gyártási környezetre szeretné finomítani, a műhelyvezetőnek először azokra a tevékenységekre kell összpontosítania, amelyek munkáról munkára alig vagy egyáltalán nem változnak. Ilyen utasítások szólhatnak például a gépek rutinszerű karbantartásáról, valamint a mérőeszközök és szerszámok kalibrálásáról.

Minőségügyi szempontból az operátornak elő lehet írni, hogy a feladat megkezdése előtt alaposan vizsgálja meg az anyagot, a munka végén pedig végezzen végellenőrzést. Ezt a lépést nem szabad egyetlen mondatban összefoglalni. Ki kell fejteni úgy, hogy választ adjon arra, milyen gyakran kell az ellenőrzést elvégezni, és az ellenőrzés után hol kell rögzíteni a megállapításokat.

Emellett jól dokumentálni kell az eltérő alkatrészek esetén szükséges lépéseket is, beleértve azt is, hogyan kell dokumentálni a nemmegfelelőségeket vagy a helyesbítő intézkedéseket.

Egy nagy változatszámú példa: lézerrel vágott és hajlított konzolok

Vegyünk egy bérgyártó műhelyt, amely több tucat vevőnek vág lézerrel és hajlít acélkonzolokat. Minden cikkszám más, de a munkamenet ugyanaz: a lemez behelyezése, a vágóprogram kiválasztása, az első alkatrész ellenőrzése a rajz alapján, az élhajlító prés beállítása, hajlítás, sorjázás, ellenőrzés és címkézés.

Bontsa két részre az utasításokat:

• Egy standard utasítás a közös munkamenethez: az élhajlító prés beállítása, az első darab ellenőrzése, a sorjázás, a címkézés és a teendők nem megfelelő alkatrész esetén. Egyszer kell megírni, egyszer kell betanítani.
• Cikkszámonként egy rövid beállítólap: a program neve és revíziója, az anyag, az élhajlító szerszámozás, a hajlítási sorrend, a kritikus méretek és egy fénykép a kész alkatrészről.

Egy új alkatrészhez így új beállítólap kell, nem új utasítás.

Beállítólapok CNC-megmunkáláshoz

A forgácsolásban a standardizált munka egyik leginkább figyelmen kívül hagyott része az átadás a CNC-programozótól a gépig. A CNC-programozó elolvassa a rajzot vagy a CAD-modellt, megírja a programot a CAM-rendszerben, és kiválasztja a szerszámokat és a forgácsolási paramétereket. A CNC-operátor vagy beállító betölti a szerszámokat, felfogja a készüléket és a munkadarabot, beállítja a munkadarab-nullpont eltolásokat, lefuttatja a programot és ellenőrzi az alkatrészeket. A kettőt a beállítólap köti össze. Egy jó beállítólap tartalmazza:

• A szerszámtáblázatot az összes szükséges szerszámmal: szerszámszám, típus, méret, befogó és kinyúlás. A szerszámgazda ez alapján készíti elő és tölti be a szerszámokat; hosszú forgácsolási időknél testvérszerszámokat is elő kell készíteni.
• A műveletek listáját sorrendben, beleértve a nem forgácsoló műveleteket is, például a forgácseltávolítást, a mérőeszközös ellenőrzéseket vagy a munkadarab átfordítását, hogy az operátor tudja, mi igényel majd figyelmet.
• Beállítási fényképeket a készülékről, a munkadarab helyzetéről, a nullpontról és a befogásról. A helyes beállításról készült jó fénykép megválaszolja a legtöbb kérdést, amelyet a beállító egyébként feltenne.
• A program nevét és revízióját, az anyagot és az első darab ellenőrzéseit.

Minél részletesebb a beállítólap, annál kevesebb időt tölt a beállító azzal, hogy egy álló gépnél próbálja kitalálni a dolgokat. A részletesség és a lap elkészítéséhez szükséges ráfordítás között kompromisszumot kell kötni, így minél könnyebb elkészíteni, annál több részlet kerül bele.

Összegzés

Még egy nagy változatszámú környezetben is lehet némi lehetőség olyan standard munkautasítások kidolgozására, amelyek ténylegesen részletezik a gyártási lépéseket. A kulcs az ismétlődő tételek (angolul „repeaters” vagy „runners”) azonosítása, vagyis azoké az alkatrészeké vagy szerelvényeké, amelyek kialakítása hasonló, és rendszeresen megfordulnak a műhelyben. Az ilyen munkáknak gyakran hasonlóak a munkalépései, így a munkautasításaik is hasonlók lesznek. Amikor a vezetés részletes munkautasításokat készít egy egyszerinek tűnő munkához, valójában minden munka minőségébe fektet be, mert ugyanazok a standard munkautasítások a hasonló munkákra is érvényesek lesznek.

Ez ismét összhangban van azzal a szemlélettel, hogy az ilyen dokumentumok célja a minőség fenntartása és a veszteségek kiküszöbölése a termelésben. Ha a bérgyártó műhelyek nem vizsgálják meg kritikusan az alkatrészeket és szerelvényeket, valamint a hozzájuk tartozó munkafolyamatokat, nem várhatják, hogy a munkautasítások hatással legyenek a minőségre. Végső soron a standard munkautasítások úgy finomíthatók, hogy ne csak információs dokumentumként, hanem a folyamatos fejlesztés eszközeként is szolgáljanak. A cél az, hogy a dolgozó a lehető leghatékonyabban, a lehető legjobb munkát végezhesse.

Hol kap szerepet a REWO

A REWO-ban a közös munkamenet és minden beállítólap lehet egy fényképekből és rövid videókból összeállított útmutató, amely a munkakísérő lapon lévő QR-kóddal vagy az MES-ben lévő gyártási rendelésből nyitható meg. Ha egy beállítás megváltozik, a frissített verziót egyszer kell jóváhagyni, és az minden gépnél felváltja a régit.

Olvassa el ezt is: REWO a fémiparnak · Munkautasítások nagy változatszámú szereléshez · Hogyan csökkentse az átállási időt?